Lévén, hogy nagyjából azóta rajongok az egyes Golfért mióta tudomásom van az úgynevezett "cult" stílusról, ami elméletileg nagy hangsúlyt fektet a gyári külső megóvására, a gyári alkatrészek felhasználására, megfűszerezve egy szép nagy könnyűfém vagy acélfelnivel. Végül egy jó esetben állítható futóművel "slammed" állapotba hozhatjuk a járművet. Aki nem érti, járjon utána.
Szép dolog álmodozni, tervezni, mert ez hajtja az embert egyről a kettőre. Viszont az egy és kettő közti távolság közel százezer, ha a lépéseket vesszük. Egy ilyen stílusú autó "építése", de inkább ilyen stílusúra alakítása mivel nem a nulláról építjük, rengeteg oldalról megközelíthető. Vannak a sietősek, akik bármilyen állapotban vásárolt autójukat gyorsan találkozókészre szeretnék varázsolni, de két-három év találkozósdi után megnézném a karosszéria rozsdaállományát. Vannak akik ugyan nekiállnak az alaposság vágyával, ám a komplett szétszerelés után vagy motiváció, vagy hozzáértés, vagy kitartás hiányában meghirdetésre kerül a project autó. A harmadik kategória akik az elejétől a végéig teljesítik a küldetést vért izzadva, de tegyük fel, szédítő eredménnyel.
Saját magam nem tudom hová soroljam, örülnék, ha egyszer elmondhatnám, hogy a harmadik kategória, majd ha hetvennel suhanok a naplementében csodás sárga színű volkswagenemmel. Igen, megtartom a színét, már teljesen megszerettem, ebben a történet is közrejátszott miszerint valaha Osztrákiában postás autó volt és valóban, a térelválasztó rács furatai még mindig megvannak. Ennek apropóján, hogy többet tudjak meg az autó múltjáról, írtam e-mailt Volkswagenéknek, akik értesítettek is, hogy kérdéseimet továbbították a Corporate History Department-nek. Számomra a körítés legalább akkora kellék, mint maga az autó, így eddig örülök. Mivel számomra ez a "tárgy" egy érző, karakterrel rendelkező valami, amivel egy tulajdonos még kapcsolatot Tud ápolni nem úgy mint egy modern joghurtos dobozzal, jó volna több információt tudni róla.
Szóval egyről a kettőre, a kettő első lépése most a semmi. Tavasszal szeretnék nekilátni a tervszerű szétbombázásnak, mivel a karosszéria rendbehozatalát tartom a legfontosabbnak. Ám azért csak tavasz, mert egyelőre nincs CÉÓ (védőgázas) hegesztő gépem. Szimpla ívhegesztővel már pár évet gyakoroltam, ám egy ilyen munkához nem megfelelő. Addigis nézegetem, tervezgetek, gondolkozom, illetve a szükség úgy hozta, hogy beugró játékos lett egyik éjszakai fuvarozós körön, mivel nem volt itthon másik autó erre a célra. Azt a durván 90 km-t együtt izgultam vele át, a vadak, a jég és nem utolsó sorban a többi agresszív autós miatt akik egy mai autót még hagyján, de egy veterán korú "tragacsot" abszolút semmibe néznek az utakon. Ha lenne autójuk oldalán szélgenerátor, már csak brahiból is lefújatnának az útról előzés közben, nehogymár'.
A katasztrofális minőségű képekért felelősséget nem vállalok, tavaszra keresek valami pixelbarátabb megoldást.
