Lévén, hogy krónikus népautó (igen, igen, Volkswagen) függőségben szenvedek mint megannyi embertársam, nem volt kérdés, hogy előbb utóbb ki kell elégítenem birtoklási vágyamat ezen autók egyike iránt. Hogy miért a Golf? Mert hatchback, mert csináltak belőle Diesel-t is, mert immáron hetedik generációját álmodták meg, mert hatalmas története van. Hogy miért az első generáció? Mert a forma imádnivaló, örökös, mert imádom a régi autókat, főleg, ha volcvágen egyesgolf. Mert kerek lámpái vannak, mert egyszerű mint a faék, mégis érzed a sok sok munkaórát amit a mérnökök ebbe az autóba fektettek, és érzed a hamisíthatatlan VW érzést amikor beleülsz. Ezek mellett azért is ezt a típust választottam, mert ízlésesen ki lehet alakítani ahhoz, hogy a mai kor konzervei mellett tündöklő kincsesládaként suhanjanak az utakon, sok nyakat kitekerve.
Sorolhatnám még az indokokat, mert nem csak hirtelen felindulásból döntöttem el, hogy kell egy ilyen autó. Ehelyett hadd mutassam be régi jó barátomat, Vancello-t, bizonyára sokan ismeritek. http://www.vancello.hu http://www.facebook.com/vancello.hu
Vele lebonyolítottunk évekkel ezelőtt egy szokásos "két hasonló ízlésű autóbuzerant egymásra találása" című fejezetet. Jelen esetben is ő volt az akivel megoszthattam terveimet és építő jellegű tanácsokkal látott el, valamint nem tudtam kiakasztani a nagyjából napi 3 használt autós CTRL+C CTRL+V-zett hirdetéssel. Nem kapkodtam el a dolgot, türelmesen vártam, volt közben dráma, pangás, lemaradás, felindulás. Nem volt egész egy év mire a sors megszánt egy autóval, amire így utólag jogosan hittem azt, hogy a lehetőségekhez képest a legjobb választás volt.
